„tudós” Nagy Ferenc

1883-ban született Rábapatonán, régi patonai családok leszármazottjaként. Egyszerű parasztemberként élt a településen, azonban mégis különbözött kora társadalmától tudása, tudománya miatt.

Tudományának hátterében régi családi örökség állhatott - amelyet az egyházi anyakönyvek is igazolnak - azonban születni is kellett hozzá, azt nem örökölhette bárki, de gyakorlati, tanult tudással is kiegészült. Tevékenységének központja az emberek segítése, gyógyítása volt. A Kisalföldön szinte nincs olyan település, ahol ne gyógyított meg volna valakit. Kortársai, a számukra megoldhatatlan ügyekben mindig hozzá fordultak. A településen a legtöbben szerették, tisztelték, mert mindenkinek volt vele valami dolga, volt hozzá valami kérdése, kérése. Sokan jöttek hozzá vidékről, a környező falvakból, de távolabbról is, elsősorban valamely hozzátartozójuk meggyógyítása ügyében. Saját képességeiről, tudományáról nem szívesen beszélt másoknak, legtöbbször kitért a válaszadás elől. Viszont ha mégis szükséges volt a válasz, akkor azt mondta, hogy jó szellemei segítségével tud másokon segíteni. Egész életében tudatosan művelte gyógyító, az embereket segítő tevékenységét, mint korának orvosa, állatgyógyásza, pszichiátere és természetgyógyásza egy személyben. Három feleségétől kilenc felnőttkort megért gyermeke született, azonban valószínűleg tudományát teljes egészében nem adhatta át senkinek. 1970-ben halt meg Rábapatonán.