"Mikor mentünk Galícia felé......."

(Akiknek adósai vagyunk)

2014-ben lesz száz éve, hogy kitört a nagy háború, amelyet mintegy 72 éve I. világháborúnak nevezünk. Ez a szomorú alkalom -ha nem is teljesen- de rendezheti nem önhibánkból fakadó adósságainkat nagyapáink, dédapáink és ükapáink emléke előtt tisztelegve. Na, nem katonásan, hanem szívből jövően, mint akik megkéstek ugyan, de el nem feledkeztek. Persze csak akkor, ha számot tartunk a hálás utókor elnevezésre.

 

 

Bizonyára lesznek majd ünnepi megemlékezések országon belül és kívül is, hiszen a média mellett nagy lehetőséget szimatol benne az "adok-veszek" világ is.

 

Mi nem ezt akarjuk! Nem egyszeri temetői felvirágozást, külsőséget, amely nehezen jut el a szívig. Hanem sorstársian, bensőséges, kicsit rokoni együtt ünneplést a veszprémi 31-es honvéd gyalogezred Veszprémben a Vörösmarty téren felállított emlékoszlopánál: valamikor a jövő év július végén, vagy augusztus egyik hétvégi napján.

Remélem nem túlzott kívánság erre (utazással együtt) 2-3 órát bárkinek is áldozni, hogy megelőzzük az örök feledést.

Jelen levelemmel reménykedő szeretettel hívok mindenkit, azokat a kor-és sorstársaimat, akik a felsorolt "utód szintek" bármelyikéhez is tartoznak az említett ezred sokat szenvedett és hősi halált halt egykori katonái kapcsán. A műsort -mindenki résztvevője lesz- később állítjuk össze.

Kérem, ha egyet értenek fenti javaslatommal, értesítsenek részvételi szándékukról az alábbi címek valamelyikén: Takács Zoltán, Győr, Tessedik s. u. 14. 9024, illetve: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.Kérem, hogy "érdekelt" ismerőseik figyelmét is hívják fel erre a lehetőségre.

Utóirat: Takács Zoltán nyd. középiskolai tanár vagyok (Réde, 1938. 03. 15.), aki történelmi ismereteinek legmegragadóbb fejezeteit nagyapjától, Takács Ferenc, egykori 31-es honvédtől kapta. Öregapám sokat mesélt katonakoráról, örökre szóló sebesüléséről, emberséges elöljárójáról, Herczegh Géza százados úrról és 31-es bajtársairól, akik közül sokan Galícia fövenyes földjében alusszák örök álmukat, vagy később a Doberdó rémisztő sziklamezején vesztek el.

Várom mielőbbi jelentkezésüket a sikeres szervezés érdekében. Kérésem, hogy írásaik (levél, email) felső jobb sarkába a könnyebb visszakeresés érdekében szíveskedjenek felírni: "31. hv. gye."

Üdvözlettel:

Takács Zoltán