Dr . Fábián Ferenc

1907. február 12-én Rábatamásiban született. Az általános iskolát a faluban végezte, majd középiskolába a győri Bencés Gimnáziumba járt. Egyetemi éveit Budapesten töltötte és ott diplomázott. Első munkahelyén a csornai kórház sebészeként tevékenykedett. 1938-39-ben megpályázta a rábapatonai körzeti orvosi állást. A falu elöljárói és a falu lakossága örömmel fogadta, hiszen néhány éve nem volt állandó orvosi ellátás. Kezdetben mindennap jött reggel, és este a munkaidő után ment haza Rábatamásiba. 1940-ban nősült, a választottja segített a gyógyító munkában. Hamarosan elvitték a frontra és miután hazajött újra megkezdte a munkát a faluban.

A községi tanács kijelölt egy épületet orvosi rendelőnek, amelyben az orvos házaspár, lakást is kapott. Itt született kisfiuk 1944-ben, akiről a doktor mindig azt állította, hogy „Ferike nem rossz, csak eleven”.

Nemcsak Rábapatonán gyógyított, hanem Ikrény és Ózhely is a körzetéhez tartozott. Gyakran keltették fel éjszaka ablakzörgetéssel: „Doktor Úr az isten áldja meg, gyorsan jöjjön!„ Egyben fogorvosi teendőket is végzett. Egy páciens mesélte (73 éves), hogy nemrég kellett fogorvoshoz mennie, eddig kitartott az a fog, amit Fábián doktor Úr kezelt.

Télen sokszor gyalog, vagy lovas szánon közlekedett. A világháború után már egy védőnő is segítette munkáját, Molnár-Nagy Istvánné, akit Bába Annus néniként ismertek és tiszteltek a faluban. A gyermekszületéseknél is segédkezett miután megszerezte a képesítést, sőt legtöbbször ő vezette le a szülést.

A Fábián család hívő volt, minden vasárnap mentek misére. Több féle hangszeren játszott, alkalmanként hegedült a templomban is. A doktor Úr az istentisztelet után végigjárta azokat a betegeit, akiknek szüksége volt egy-egy jó szóra, egy kis biztatásra. Ismerte az egész falut, szívesen elbeszélgetett a lakóival. Nem véletlenül mondták: „Ez az orvos a hivatásának élt! Ilyenek szeretné a beteg az igazi orvost”. A családban történt tragédia - felesége meghalt – után még néhány évig praktizált, de őt is súlyos betegség támadta meg, ezért fel kellett adni a gyógyítást. Jobaházára került egy idősotthonba és ott halt meg 1976-ban. Rábapatonán temették el a felesége mellé.

A volt rendelőből és szolgálati lakásból kialakított tájház és egy újonnan megnyitott utca viseli nevét a településen. A falu lakossága így tiszteleg az emlékének.